A Keszthely melletti Szent Miklós-kápolna régészeti feltárása során eddig ismeretlen középkori kriptára bukkantak a szakemberek. A kápolna felújítása előtt végzett feltárásokkal párhuzamosan egy négy koporsót rejtő sírhely került elő, melynek kora jelentős szakmai vitát váltott ki. Az épület eredetileg a 13. század végén vagy a 14. század elején épült, és különleges műemléki értéket képviselnek az itt talált, Magyarország legnagyobb kiterjedésű külső falon fennmaradt gótikus falképek.
A kutatást vezető Orha Zoltán régész-muzeológus hangsúlyozta, hogy a szentély alatti kripta meglepetésként érkezett, hiszen „egy középkori templomnál ez meglehetősen szokatlan”. A koporsók dendrokronológiai vizsgálata alapján a temetések időszaka 1717 és 1775 közöttre tehető, ami azt jelzi, hogy a sírhelyet később újra használták. A kripta eredetének datálása azonban továbbra is kérdéses: míg egyes elképzelések szerint a 18. századi felújításkor készülhetett, addig építész és restaurátor szakértők egyértelműen a templommal egyidősnek, vagyis a 14. századnak tekintik. A feltételezések szerint nemesi család nyughelyéről lehet szó.
- A kápolna gazdag története során számos átépítésen esett át
- A török kor után barokk stílusban újíthatták fel
- A 20. század elején Vaszary Kolos bíboros temetkezési helyévé alakították át
- A régészek sikerült feltárni az eredeti, középkori szinteket
- Két rétegben előkerültek a 14. századi freskók
- Egy Luxemburgi Zsigmond korából származó pénzérme is előkerült
| Lelet | Jelentőség |
|---|---|
| Középkori kripta | Ismeretlen középkori temetkezési hely |
| Koporós | Dendrokronológiai vizsgálat történt |
| 14. századi freskók | Történeti és művészeti érték |
| Pénzérme | A kor megerősítése |
| Füles gomb töredéke | Kiegészítő információ a korból |
| Barokk átépítés | Történeti fejlődés bemutatása |
Ez a jelentős régészeti lelet nem csupán helytörténeti szempontból értékes, hanem szimbolikus jelentőséggel is bír. Egy olyan kor emlékét őrzi, amikor a keresztény kultúra és a nemzeti identitás szilárd alapokon nyugodott. A feltárás és a későbbi felújítás lehetővé teszi, hogy ezek az értékek tovább öröklődjenek, megőrizve a kápolna helyét, mint a magyar történelem és keresztény örökség egyik őrzőjét a Göcsej történelmi tájának szívében.
