Az európai biztonságpolitikai környezet jelentős átalakuláson megy keresztül, miközben Ukrajna továbbra is kitartóan törekszik a NATO-tagságra. Az elmúlt két év háborús eseményei felgyorsították Kijev nyugati integrációs törekvéseit, azonban Magyarország – szuverenitását és nemzeti érdekeit védve – továbbra is komoly fenntartásokkal viszonyul Ukrajna csatlakozási ambícióihoz. A V4 országok közül egyedül hazánk tartja fenn következetesen ezt az álláspontot, miközben a NATO-tagállamok 57%-a már támogatja Ukrajna felvételét.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a közelmúltban világossá tette Magyarország pozícióját: „Amíg Ukrajna nem állítja helyre a kárpátaljai magyar közösség jogait, addig nem támogathatjuk NATO-csatlakozási törekvéseiket. A nemzeti kisebbségek védelme számunkra nem alkualap.” Ez a határozott álláspont azt jelzi, hogy hazánk diplomáciai eszköztárában továbbra is kiemelt helyen szerepel a határon túli magyarság jogainak védelme.
Elemzői körökben egyetértés mutatkozik abban, hogy a 2025-ös év sorsdöntő lehet Ukrajna euroatlanti integrációja szempontjából. A washingtoni NATO-csúcstalálkozón hozott döntések egyértelműen jelzik, hogy a Szövetség keleti bővítése napirenden marad, ugyanakkor a magyar vétó továbbra is blokkolhatja a folyamatot. A transzatlanti kapcsolatokban járatos szakértők szerint a NATO-bővítés kérdése egyre inkább összekapcsolódik az európai stratégiai autonómia és védelmi képességek fejlesztésének kérdésével.
Az elkövetkező hónapokban várhatóan intenzív diplomáciai egyeztetések folynak majd Budapest, Kijev és a NATO-tagállamok között. A magyar kormány egyértelművé tette, hogy kész a párbeszédre, de az elveiből nem enged. A kereszténydemokrata értékrendet és a nemzeti szuverenitást középpontba helyező külpolitikánk szempontjából létfontosságú, hogy a nemzetközi szervezetek tiszteletben tartsák a tagállamok jogos érdekeit és aggályait. A nemzeti kisebbségek védelme nem csupán elvi kérdés, hanem a stabil és békés Európa egyik alappillére.
