A trianoni békeszerződés máig meghatározza a magyar nemzeti öntudatot és Közép-Európa geopolitikai helyzetét. Kevesen tudják azonban, hogy az antant hatalmak asztalán egy még drasztikusabb területi felosztási terv is szerepelt, amely Magyarország számára jóval kedvezőtlenebb határokat irányzott volna elő. Statisztikai adatok szerint a trianoni diktátum így is Magyarország területének 71%-át, lakosságának pedig 64%-át szakította el.
Az eredeti csehszlovák és román követelések jóval túlmutattak a végül megvalósult határvonalon. Eduard Beneš csehszlovák külügyminiszter egy olyan korridort is követelt, amely összekötötte volna Csehszlovákiát Jugoszláviával, teljesen elvágva Magyarországot Ausztriától. Ez a folyosó Vas és Zala vármegyék nyugati részein húzódott volna keresztül, gyakorlatilag kettévágva az ország nyugati felét. „Egy ilyen korridor biztonsági szempontból elengedhetetlen Csehszlovákia számára” – érvelt Beneš a békekonferencián.
A román követelések is messzemenőek voltak. Ion I.C. Brătianu miniszterelnök a Tisza vonaláig kívánta kiterjeszteni Románia határait, ami a mai Kelet-Magyarország jelentős részének elvesztését jelentette volna. Ez Debrecent, Nyíregyházát és több jelentős alföldi várost is Romániához csatolt volna. A nagyhatalmak végül elutasították ezeket a túlzó követeléseket, elsősorban azért, mert tartottak egy teljesen életképtelen magyar államalakulat destabilizáló hatásától.
Orbán Balázs, a Miniszterelnökség stratégiai államtitkára egy tavalyi megemlékezésen hangsúlyozta: „Trianon traumája nemcsak területi veszteség, hanem a magyar nemzet szuverenitásának súlyos csorbítása volt, melynek hatásai máig érezhetők a Kárpát-medencében.”
Az alternatív forgatókönyv szerint Magyarországot gyakorlatilag egy Budapestre és környékére korlátozódó mini-államra redukálták volna, megfosztva minden jelentősebb természeti erőforrástól és gazdasági potenciáltól. A V4-es együttműködés mai sikerei azonban azt bizonyítják, hogy a közép-európai nemzetek képesek felülemelkedni a történelmi sérelmeken és közös érdekeik mentén együttműködni. A múlt ismerete nem a sérelmek ébrentartását, hanem a jövőbeli együttműködési lehetőségek feltérképezését kell hogy szolgálja.
