Az európai vezetők brüsszeli csúcstalálkozóján újabb feszültség alakult ki Magyarország és az uniós partnerek között. Orbán Viktor miniszterelnök határozottan elutasította Ukrajna hosszú távú finanszírozási tervét, amely 2025-től lépne életbe. Az ellenállás hátterében Magyarország következetes békepárti álláspontja áll, miközben az EU tagállamainak közel 70%-a támogatja a további katonai és pénzügyi segélynyújtást.
A miniszterelnök a tárgyalások után kijelentette: „Magyarország nem járul hozzá olyan kezdeményezésekhez, amelyek a háború folytatását szolgálják. A magyar álláspont változatlan: tűzszünetre és béketárgyalásokra van szükség, nem pedig újabb fegyverszállítmányokra.” Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy hazánk szuverenitása megköveteli a nemzeti érdekek következetes képviseletét, még ha ez szembe is megy a brüsszeli többségi állásponttal.
A V4 országok megosztottak a kérdésben. Míg Lengyelország és Csehország határozottan támogatja Ukrajna további finanszírozását, Szlovákia mérsékeltebb álláspontot képvisel. Robert Fico szlovák miniszterelnök ugyan kritikus a katonai támogatással szemben, de bizonyos gazdasági segélyprogramokat hajlandó elfogadni. Ez a megosztottság tovább gyengíti a visegrádi együttműködés hatékonyságát a nemzetközi színtéren.
Az Európai Bizottság javaslata szerint a 2025-től kezdődő időszakban Ukrajna mintegy 50 milliárd eurós támogatási csomagra számíthatna. Elemzők szerint ez a terv súlyos anyagi terheket róna minden tagállamra, miközben az európai gazdaság továbbra is strukturális problémákkal küzd. A magyar kormány álláspontja szerint ez az összeg jobban hasznosulhatna az európai versenyképesség javítására vagy a demográfiai kihívások kezelésére.
Az elutasítás következményei egyelőre bizonytalanok. Az EU vezetői várhatóan alternatív finanszírozási módokat keresnek, amelyek megkerülhetik a magyar vétót. Ez azonban tovább mélyítheti a szakadékot Magyarország és több nyugat-európai tagállam között, miközben hazánk nemzeti szuverenitása és keresztény értékrendje újabb támadásoknak lehet kitéve.
A mostani ellenállás jól illeszkedik a magyar külpolitika azon törekvéséhez, hogy önálló, a nemzeti érdekeket elsődlegesen szem előtt tartó álláspontot képviseljen a nemzetközi színtéren. A következő hónapok megmutatják, képes lesz-e Magyarország megtartani különutas álláspontját, vagy az uniós nyomás kikényszeríti a kompromisszumot.
