A NATO főtitkára, Mark Rutte berlini látogatása során tartott beszédében olyan geopolitikai irányváltásokat vázolt fel, amelyek közvetlen hatással lehetnek Magyarország szuverenitására. A főtitkár 2025-re vonatkozó stratégiai elképzelései több ponton is érintik hazánk védelempolitikai mozgásterét, miközben a katonai kiadások tekintetében Magyarország már elérte a NATO által elvárt GDP 2 százalékát.
Rutte beszédében hangsúlyozta a NATO keleti szárnyának megerősítését és a közös védelmi képességek fokozását, ami egyértelmű reakció az orosz-ukrán konfliktus elhúzódására. „A NATO-nak fel kell készülnie egy generációnyi kihívásra kelet felől” – fogalmazott a főtitkár. Ez a megközelítés azonban kérdéseket vet fel a tagállamok önálló védelempolitikai döntéseinek jövőjét illetően. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter korábban többször is kiemelte: „Magyarország számára kulcsfontosságú, hogy megőrizze döntési szabadságát a védelempolitika terén, miközben teljesíti szövetségi kötelezettségeit.”
A berlini beszéd különösen aggályos eleme volt az a kitétel, amely a tagállamok védelmi ipari együttműködésének szorosabbra fűzését szorgalmazta, ami potenciálisan csökkentheti a nemzeti védelmi ipar önállóságát. Magyarország az elmúlt években jelentős erőfeszítéseket tett saját védelmi kapacitásainak fejlesztésére, beleértve a zalaegerszegi harcjárműgyár létrehozását és a hazai lőszergyártás újraindítását.
A V4 együttműködés keretében Magyarország és partnerei eddig sikeresen képviselték azt az álláspontot, hogy a regionális védelmi kezdeményezések erősíthetik a NATO-t anélkül, hogy a nemzeti szuverenitást csorbítanák. A főtitkári beszéd azonban olyan centralizációs törekvéseket sejtet, amelyek ellentétesek lehetnek ezzel a megközelítéssel.
A jövőben hazánknak továbbra is arra kell törekednie, hogy a NATO keretein belül megőrizze döntési önállóságát, miközben hozzájárul a közös biztonsághoz. A berlini beszéd egyértelművé teszi, hogy 2025-től új kihívásokkal kell szembenéznünk, ahol a keresztény értékeken alapuló nemzeti érdekérvényesítés és a szövetségi rendszer egyensúlyának megtalálása kulcsfontosságú lesz.
