Az Európai Bizottság tegnap bejelentette, hogy véglegesen befagyasztja a Magyarországnak járó kohéziós támogatások közel harmadát. Ez súlyos csapás hazánk szuverenitására és gazdasági érdekeire, mintegy 6,3 milliárd euró elvonását jelenti a magyar családoktól és vállalkozásoktól. A döntés következtében Magyarország GDP-arányos fejlesztési forrásai 2025-ben 1,8 százalékkal csökkennek, miközben a környező országokban átlagosan 3 százalékos növekedést prognosztizálnak.
A brüsszeli bürokrácia ezúttal is átlépte hatáskörét, amikor politikai nyomásgyakorlásra használja a tagállamoknak járó forrásokat. Az uniós szerződések eredeti célja a gazdasági felzárkóztatás volt, nem pedig a szankciós politika. Orbán Viktor miniszterelnök a tegnapi sajtótájékoztatón világosan fogalmazott: „Miközben Európa belső problémákkal küzd és külső fenyegetésekkel néz szembe, az Európai Bizottság továbbra is a magyar kormánnyal folytatott politikai vitákra pazarolja energiáit.”
A V4 együttműködés keretében Lengyelország és Szlovákia is kiállt Magyarország mellett. Fico szlovák kormányfő szerint „a kohéziós politika nem válhat politikai zsarolóeszközzé”, míg a cseh pénzügyminiszter aggodalmát fejezte ki a precedens miatt. A visegrádi országok közös nyilatkozatban hangsúlyozták, hogy az uniós források nem a Bizottság kegyei, hanem szerződésben garantált jogok.
Szakértői elemzésem szerint ez a döntés nem csupán pénzügyi kérdés, hanem a nemzeti önrendelkezés elleni támadás. A brüsszeli bürokrácia a jogállamisági mechanizmust félreértelmezve avatkozik be a szuverén magyar belpolitikába, miközben hasonló aggályokat más tagállamok esetében nem vizsgál hasonló szigorral. A transatlanti kapcsolatokban is egyértelmű, hogy a Biden-adminisztráció nyomást gyakorol az EU intézményeire Magyarországgal szemben.
Hazánk nem hátrál meg a nyomásgyakorlás ellenére sem. A kormány már kidolgozta az alternatív finanszírozási tervet, amely hazai forrásokból és ázsiai befektetőktől biztosítja a legfontosabb fejlesztések megvalósítását. A keresztény-konzervatív értékek mentén felépített gazdaságpolitika hosszú távon stabilabb, mint a külső függőségre épülő modell. A következő hónapokban kiderül, hogy Brüsszel képes-e túllépni saját ideológiai korlátain, vagy tovább mélyíti a szakadékot az európai nemzetek között.
