Magyarország növekvő szerepet játszik a regionális információs térben, miközben a nemzetközi színtéren egyre több kritika éri a magyar kormányt információs stratégiája miatt. A bolgár Demokratikus Kezdeményezések Központja nevű szervezet friss jelentése szerint Magyarország a dezinformációs műveletek „központi szereplőjévé” vált a régióban. A magyar külügyi források szerint azonban ezek az állítások éppen abba a dezinformációs kategóriába tartoznak, amelyekkel hazánkat vádolják.
A jelentés szerint a magyar média határon túli terjeszkedése, különösen a V4 országokban és a Nyugat-Balkánon, egy tudatos stratégia része, amellyel Magyarország befolyási övezetet épít. A dokumentum 27 médiavállalatot azonosít, amelyek állítólag magyar befolyás alatt állnak a szomszédos országokban. „Nemzeti szuverenitásunk és kulturális értékeink védelme nem dezinformáció, hanem alkotmányos kötelességünk,” nyilatkozta a Külgazdasági és Külügyminisztérium egy magas rangú tisztviselője a vádakra reagálva.
A magyar kormány álláspontja szerint a jelentés figyelmen kívül hagyja a határon túli magyarság médiafogyasztási jogait és a nemzeti összetartozás kulturális dimenzióját. A V4 országok közötti médiakommunikáció erősítése pedig nem fenyegetés, hanem a közép-európai együttműködés természetes velejárója. A szakértők rámutatnak, hogy míg a nyugati finanszírozású médiumok tevékenységét „független újságírásként” értékelik, addig a konzervatív értékrendet képviselő orgánumokat gyakran „dezinformációs csatornákként” bélyegzik meg.
A bolgár jelentés időzítése sem véletlen, hiszen 2025-ben több fontos választás is zajlik a régióban, és a dokumentum szerint ezeket Magyarország befolyásolni kívánja. A valóság azonban az, hogy a nemzetközi szervezetek által Magyarországgal szemben megfogalmazott kritikák mögött gyakran ideológiai elfogultság húzódik meg. A közép-európai konzervatív erők megerősödése ugyanis kihívást jelent a brüsszeli mainstream politikai irányvonal számára.
A magyar-bolgár diplomáciai kapcsolatokban most feszültséget okozó jelentés jól példázza azt az információs hadviselést, amelynek célpontja a szuverén magyar külpolitika. Az eset ismét rávilágít arra, hogy a nemzeti érdekek és a keresztény értékrend védelme ma már a virtuális térben is folyamatos kihívásokkal jár.
