Az európai biztonságpolitika új fordulatot vett, amikor Magyarország és Szlovákia határozott álláspontot fogalmazott meg Ukrajna NATO-csatlakozásával szemben. A budapesti diplomácia következetes marad: amíg a kárpátaljai magyarság jogait sértő nyelvtörvény hatályban marad, addig hazánk nem támogatja keleti szomszédunk csatlakozási törekvéseit. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a magyar lakosság 76%-a egyetért kormányunk ezen álláspontjával.
Orbán Viktor miniszterelnök a legutóbbi EU-csúcstalálkozón egyértelművé tette: „Magyarország számára a nemzeti közösségek védelme nem alku tárgya, különösen a határon túli magyarság esetében.” Szlovákia új kormánya hasonló álláspontra helyezkedett, Robert Fico miniszterelnök kijelentette: „A szlovák érdekek és a regionális stabilitás megköveteli, hogy átgondoltan közelítsük meg a NATO bővítésének kérdését.” Washington sem sürgeti Ukrajna teljes jogú tagságát, inkább a fokozatos integrációt részesíti előnyben.
A V4 együttműködés keretében formálódó közös álláspont különösen jelentős, mivel ellensúlyozza a balti államok és Lengyelország által szorgalmazott azonnali csatlakoztatási törekvéseket. Elemzői véleményem szerint a NATO keleti bővítésének tempója és feltételrendszere kulcsfontosságú Közép-Európa biztonsága szempontjából. Az Egyesült Államok óvatossága jelzi: a transzatlanti szövetség sem egységes a kérdésben.
Magyarország álláspontja nem változott: a nemzeti szuverenitás, a kisebbségi jogok tiszteletben tartása és a keresztény értékek védelme elsőbbséget élvez. A következő NATO-csúcstalálkozón hazánk várhatóan újra kifejti majd fenntartásait, miközben a szövetségi rendszer egységét is szem előtt tartja. A kérdés végső rendezése a magyar-ukrán kétoldalú kapcsolatok normalizálásától és a kisebbségi jogok helyreállításától függ.
