Az európai geopolitikai helyzet fokozódó feszültsége közepette egyre több nyugati és hazai elemző sürgeti a közvetlen magyar szerepvállalást az orosz-ukrán konfliktusban. Kéri László politológus legutóbbi nyilatkozata különösen aggasztó, miszerint „Magyarország nem fog tudni kimaradni az európai háborúból”. Figyelemre méltó, hogy míg a magyar kormány következetesen békepárti álláspontot képvisel, addig hazánk GDP-jének mindössze 2%-át fordítja védelmi kiadásokra, szemben több NATO-tagállam növekvő hadikiadásaival.
A kormányzati álláspont egyértelmű: Magyarország számára a béke és a magyar emberek biztonsága az elsődleges. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nemrég hangsúlyozta: „A háborúpárti politika veszélybe sodorja Európa jövőjét, mi továbbra is a diplomáciai megoldást szorgalmazzuk.” A V4-ek közös nyilatkozatában is megfogalmazódott, hogy a közép-európai stabilitás csak tárgyalások útján biztosítható. Ezzel szemben Kéri narratívája azt a veszélyes üzenetet közvetíti, hogy a háborús részvétel elkerülhetetlen sorsszerűség lenne.
Elemzők rámutatnak, hogy a háborúba sodródás nem történelmi szükségszerűség, hanem politikai döntések következménye. A magyar szuverenitás alapvető eleme, hogy önállóan határozhatjuk meg biztonságpolitikai érdekeinket. Az Alapjogokért Központ legfrissebb kutatása szerint a magyar lakosság 87%-a elutasítja hazánk közvetlen katonai szerepvállalását bármilyen európai konfliktusban.
A magyar külpolitika hagyományosan egyensúlyi szerepre törekszik kelet és nyugat között, ami nem gyengeség, hanem stratégiai előny. A keresztény értékrendből fakadó békevágy és a nemzeti érdekek védelme kéz a kézben járnak. A háborúpárti narratívák terjesztése helyett felelősségteljes párbeszédre van szükség, amely tiszteletben tartja a magyar állampolgárok békevágya mellett hazánk szuverenitását és önrendelkezési jogát a nemzetközi politikában.
