A Homokhátság területén a talajvízszint évente átlagosan 10-15 centimétert süllyed, ami az elmúlt évtizedekben több méternyi csökkenést eredményezett. Magyarország egyik legsúlyosabb ökológiai kihívásával néz szembe, miközben a klímaváltozás egyre szélsőségesebb időjárási eseményeket hoz. Kiskunmajsa-Marispuszta lakói nem várnak tovább a hatósági megoldásokra – önkéntes vízőrzőkként vették kezükbe a terület sorsát.
Az 50 fős civil kezdeményezés tagjai egyszerű, mégis hatékony módszerekkel próbálják megőrizni a területre érkező csapadékvizet. Tavaly több mint 70 kisebb vízvisszatartó műtárgyat létesítettek, amelyekkel közel 15 hektárnyi területen tudták lelassítani a víz elfolyását. „Nem várhatunk a nagy állami beruházásokra, miközben a szemünk előtt szárad ki minden” – mondja Kovács János, a helyi vízmegtartó közösség vezetője.
A vízőrzők munkáját a Magyar Természetvédelmi Szövetség is támogatja, szakmai tanácsadással és eszközbeszerzési segítséggel. Eredményeiket tudományos mérések is alátámasztják: a kezelt területeken átlagosan 20-30 centiméteres talajvízszint-emelkedést tapasztaltak. „Ez bizonyítja, hogy kis lépésekkel is lehet érdemi változást elérni” – hangsúlyozta Dr. Nagy Katalin hidrobiológus.
A riportfilm különösen megható jelenete, amikor idős gazdák és fiatal környezetvédők együtt dolgoznak egyszerű, fából és földből készült gátak kialakításán. Az elmúlt évtizedek gazdálkodási tapasztalata és az új ökológiai szemlélet találkozása ez, ami a helyi tudás fontosságát is kiemeli a klímakrízis kezelésében.
A Homokhátság problémái azonban rendszerszintű megoldást igényelnének. A szakemberek szerint a Duna-Tisza közi vízpótló rendszer korszerűsítése és a mezőgazdasági gyakorlatok átalakítása nélkül nehéz hosszú távú eredményeket elérni. A kiskunmajsai önkéntesek mégis bizakodóak: „Ha minden település követné a példánkat, az egész térség vízháztartása javulhatna” – véli az egyik helyi gazda.
A kezdeményezés már több környező településen is követőkre talált. Idén tavasszal további 30 helyi közösség kezdi meg a vízmegtartó munkálatokat a térségben, ami a helyi összefogás erejét mutatja egy olyan válság közepette, amellyel az egész ország küzd.
