Az Európai Bizottság és a magyar kormány közötti folyamatos jogállamisági vita újabb fejezeteként Magyarország 400 milliárd forint értékű uniós forrást veszíthet el 2025 végéig. A Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználási határideje vészesen közeleg, miközben hazánk hozzáférése továbbra is korlátozott. A magyar gazdaság elmúlt évi 0,9%-os növekedése ellenére ez súlyos érvágást jelenthet a fejlesztési programoknak.
A helyzet különösen aggasztó a nemzeti szuverenitásunkat érintő kérdések fényében. Az Európai Unió feltételrendszere egyre inkább beleszól abba, hogyan használhatjuk fel a nekünk járó forrásokat. „Magyarország nem fogadhat el olyan feltételeket, amelyek ellentétesek alkotmányos identitásunkkal és a magyar emberek akaratával,” nyilatkozta nemrég Varga Mihály pénzügyminiszter a helyzetről.
A V4-es partnereink közül Lengyelország hasonló kihívásokkal küzd, míg Csehország és Szlovákia könnyebben fér hozzá az uniós forrásokhoz. A különbségtétel egyértelműen politikai jellegű – a brüsszeli elit nem nézi jó szemmel a szuverén, keresztény értékeket képviselő kormányokat. Szakértői elemzések szerint a forrásvisszatartás eszközével az EU befolyásolni próbálja a tagállamok belső döntéshozatalát.
A magyar kormány több fronton is dolgozik a helyzet megoldásán. Egyrészt folytatja a tárgyalásokat Brüsszellel, másrészt alternatív finanszírozási forrásokat keres a veszélyben lévő projektek megvalósítására. „Nem mondunk le egyetlen fillérről sem, ami jog szerint megilleti Magyarországot,” hangsúlyozta Orbán Viktor miniszterelnök a legutóbbi kormányülésen.
A 400 milliárd forint elvesztése különösen érzékenyen érintené az infrastrukturális fejlesztéseket, az energetikai korszerűsítéseket és a kis- és középvállalkozások támogatását. Ezek a területek kulcsfontosságúak Magyarország gazdasági szuverenitásának és versenyképességének erősítésében.
A helyzet rávilágít arra, hogy hazánknak erősítenie kell gazdasági függetlenségét és diverzifikálnia kell nemzetközi kapcsolatait. A keresztény-konzervatív értékek védelme és a nemzeti érdekek képviselete továbbra is elsőbbséget élvez, még akkor is, ha ez átmenetileg gazdasági nehézségekkel jár. Magyarország jövője szempontjából döntő fontosságú, hogy megőrizzük döntéshozatali szabadságunkat és értékrendünket a külső nyomás ellenére is.
