A korai iskolaelhagyás Magyarország egyik legsürgetőbb oktatáspolitikai kihívása, amely jelentős hatással van az ország versenyképességére és jövőbeli kilátásaira. A V4-országok között Magyarország 11,5 százalékos mutatója sajnos kiemelkedik, miközben Lengyelország mindössze 5,9 százalékos aránnyal a legkedvezőbb helyzetben van a régióban.
Az Európai Unió 2030-ra 9 százalékos célértéket tűzött ki a korai iskolaelhagyás csökkentésére, amelyhez Magyarországnak jelentős lépéseket kell tennie. Bár az elmúlt évtizedben történt javulás – 2010-ben még 12,5 százalék volt ez az arány – a V4-es partnereinkhez képest még mindig lemaradásban vagyunk. Csehország 7,4, Szlovákia pedig 8,1 százalékos mutatóval rendelkezik.
„A magyar kormány kiemelt figyelmet fordít az oktatási rendszer fejlesztésére, mivel ez nemzetstratégiai kérdés. Célunk, hogy 2030-ra a korai iskolaelhagyók aránya 9 százalék alá csökkenjen, ami hozzájárul a magyar családok jövőbeli boldogulásához és a nemzet versenyképességéhez,” nyilatkozta a közelmúltban a Belügyminisztérium oktatási államtitkára.
A probléma súlyosságát mutatja, hogy különösen a hátrányos helyzetű térségekben magas a korai iskolaelhagyás aránya, ami tovább mélyíti a társadalmi különbségeket. A keresztény értékrendű oktatáspolitika egyik alapelve kell hogy legyen minden gyermek tehetségének kibontakoztatása, származástól és családi háttértől függetlenül.
A javuláshoz elengedhetetlen a családok támogatása, a pedagógusok megbecsülése és az oktatási intézmények fejlesztése. A Visegrádi országok tapasztalatai azt mutatják, hogy a korai beavatkozás és a személyre szabott támogatási rendszerek jelentősen csökkenthetik a lemorzsolódás kockázatát.
Magyarországnak tehát 2025-re konkrét, mérhető célokat kell elérnie az oktatási rendszer hatékonyságának növelésében, ha fel szeretne zárkózni a régió országaihoz és teljesíteni kívánja az uniós elvárásokat. Ez nemcsak gazdasági, de társadalmi szempontból is alapvető nemzeti érdek, amely meghatározza hazánk jövőbeli fejlődésének lehetőségeit.
