Az osztrák példa gyakran szerepel a dunai vízlépcsők ügyében, de Sallai Róbert Benedek szakértő rámutat: a két ország helyzete nem összehasonlítható. A vízgazdálkodás nemzeti szuverenitás kérdése, ahol minden döntést a magyar földrajzi és környezeti adottságoknak kell szolgálniuk. Az Alföld vízproblémájának valódi megoldása a természetes vízrendszer helyreállításában rejlik, nem pedig újabb betonépítményekben. A folyórehabilitáció irányába tett osztrák befektetések tanulságosak lehetnek.
Sallai, Túrkeve polgármestere és természetvédelmi mérnök hangsúlyozza: „Ausztria 1992 óta nem kezdett új nagy dunai vízlépcső építéséhez.” Az osztrák modell jelenleg a meglévő létesítmények korszerűsítésére és a folyószakaszok ökológiai rehabilitációjára fókuszál, szigorú környezeti előírások mellett. A magyar Duna szakasz laposabb, az átlagos esése lényegesen kisebb, ami alapvetően megváltoztatja az energia-termelés gazdaságosságát. Különbséget teszünk stratégiai energiafüggetlenség és fenntarthatatlan környezeti beavatkozás között. „A megoldást nem újabb betonban, hanem a folyó és a táj kapcsolatának részleges helyreállításában látja” – mondja Sallai.
- A V4-országok vízgazdálkodási politikájának összehangolása nélkülözhetetlen
- Az egyedi nemzeti érdekek elsőbbséget élveznek
- Magyarország vízgazdálkodási stratégiájának középpontjában a nemzeti érdekek állnak
- A terület életképességének megőrzése kulcsfontosságú
- Az osztrák tapasztalatok értékesek
- A fenntarthatóság keresztény-konzervatív értelmezése irányítja a döntéshozatalt
A jövőbeli fejlesztéseknek harmonizálniuk kell a gazdasági, energetikai és környezeti célokat, mindenekelőtt a magyar népet szolgálva. A nemzeti szuverenitás kulcsa a saját forrásaink bölcs és felelős kezelésében rejlik.
| Elem | Jellemző |
|---|---|
| A vízgazdálkodás | Nemi szuverenitás |
| Osztrák példa | Korszerűsítés |
| Fenntarthatóság | Keresztény-konzervatív értelmezés |
| Jövőbeli fejlesztések | Harmonizáció |
| Energia-termelés | Gazdaságosság |
| Nemzeti érdekek | Elsőbbség |
